Amikor belegondolok, hogy még mindig nézhetném Lilest, Shattyt, Stewartot, Andersont a csapatban, mostanában életemben először hatalmába kerít egy kicsit a gondolat, hogy hagyjam a picsába az egészet. Ez a klub (szándékosan nem csak csapatot írtam) úgy ahogy van már egyáltalán nem az ami volt, csak egy silány másolata. Az előző két szezon és a mostani kezdés után érzem ezt nagyon, és én hülye még fizetek is érte hogy nézhessem. Más csapatnak nem tudnék szurkolni, de lassan el fogok jutni ahhoz a ponthoz hogy egyszerűen leszarom az egészet. Kezdek belefáradni ebbe a poshadt középszerbe, miközben tulajdonosi, menedzsment és edzői szinten csak a maszatolás megy, meg a "felejtsük el ezt a meccset és lépjünk tovább" mentalitás. Nem, ne felejtsük el, nézzünk mélyen magunkba és változtassunk. Ha a sivatag közepén, egy csődvédelem alatt álló, összekukázott low-budget csapat a PO-ban stabilan 1-2 kört menő teljesítményt tud letenni az asztalra, akkor itt is lehetne.

A tegnapi meccs utáni nyilatkozatok is beszédesek: míg Sacco nyomta a szokásos süket dumát, Duchene burkoltan kimondta hogy egy rakás szar amit csinálunk. ("...We’re just knifing the puck in all the time instead of trying to get inside and score a goal...”)